Publicisztika

„Az egyház a szexualitásra fixálódott”, ezért lehetséges, hogy egy háborúkkal, népirtásokkal és éhezéssel teli világban a katolikus identitás alfája és ómegája továbbra is az élethosszig tartó heteroszexuális házasságban tanúsított „korrekt” szexuális magatartás.

Genderkérdések és szexuáletika

Beszélgetés Regina Ammicht Quinn-nel. Familienvielfalt in der katholischen Kirche. Összefoglaló

Mérleg Online — 2015 11. 09.
Címkék: egyház és homoszexualitás, genderkutatás, Regina Ammicht Quinn, szexuáletika

A szexualitás mindannyiunk számára szorongással terhes téma, a katolikus egyház azonban – nem függetlenül cölibátuson nyugvó, patriarchális, hierarchikus struktúrájától – különösen erős félelmeket táplál vele szemben – állítja Regina Ammicht Quinn katolikus teológus, genderkutató.

A következőkben a Familienvielfalt in der katholischen Kirche. Geschichten und Reflexionen (A család sokszínűsége a katolikus egyházban. Történetek és reflexiók) című kötetben olvasható beszélgetésből emeljük ki Ammicht Quinn néhány gondolatát.

Regina Ammicht Quinn (1957) katolikus teológiát és germanisztikát tanult a Tübingeni Egyetemen; doktori disszertációja a teodícea-probléma etikai vonatkozásait tárgyalja (Von Lissabon bis Auschwitz. Zum Paradigmawechsel in der Theodizeefrage. Herder, Freiburg, 1992.). Habilitációs munkájának címe Körper – Religion – Sexualität, Theologische Reflexionen zur Ethik der Geschlechter. Matthias-Grünewald-Verlag, Mainz, 1999 (Test – vallás – szexualitás. Teológiai reflexiók a nemek etikájával összefüggésben). Püspöki „Nihil obstat” híján sem az augsburgi, sem a saarbrückeni egyetem morálteológiai tanszékén nem kaphatott oktatói állást, jóllehet mindkét alkalommal (2000, 2003) a javaslati lista első helyén szerepelt. Ma a Tübingeni Egyetemen az Internationales Zentrum für Ethik in den Wissenschaften professzora, valamint a Zentrum für Gender und Diversitätsforschung igazgatója. 2015-ben elnyerte a Stiftung für Freiheit in der Kirche Herbert-Haag-díját. Házas, két gyermek édesanyja.

Forrás: Arnd Bünker, Hanspeter Schmitt (hg.), Familienvielfalt in der katholischen Kirche. Geschichten und Reflexionen, Theologischer Verlag Zürich, 2015., 103-112.

A kereszténység tragikus félreértése a testtel szembeni ellenségesség. Hogy Isten emberré, pontosabban testté lett, saját testünk viszonylatában valóban azt jelentené, hogy testünk alacsonyabb rendű? Hogy tulajdonképpen léteznie sem kellene? – veti föl a kérdést a teológusnő.

Azt, hogy Isten „testté lett, nem foghatjuk föl úgy, mintha kivételt jelentő inkarnációról volna szó. »Testté lenni« – a testiséget, a szexualitást az élet egészébe integrálni –: ez ember-voltunkból adódó feladatunk, amelyről az egyház sohasem vett igazán tudomást.”

„Az egyház a szexualitásra fixálódott” – mutat rá Ammicht Quinn -, ezért lehetséges, hogy egy háborúkkal, népirtásokkal és éhezéssel teli világban a katolikus identitás alfája és ómegája továbbra is az élethosszig tartó heteroszexuális házasságban tanúsított „korrekt” szexuális magatartás.

„A »nemnek« számos komponense van: politikai, kulturális, szociális és persze biológiai összetevője is, ám korántsem kizárólag az utóbbi.”

A genderelméletek arra hívják föl a figyelmet, hogy a testiség és a szexualitás kérdéseit nem intézhetjük el egyszerűen azzal, hogy a biológiai nemre hivatkozunk. A biológiai nem (sex) szétszálazhatatlanul összefonódik a társadalmi nemmel (gender). „A »nemnek« számos komponense van: politikai, kulturális, szociális és persze biológiai összetevője is, ám korántsem kizárólag az utóbbi.”

Ma a genderkutatás az a hely, ahová ellenlábasai lerakodhatják a testtel, a szexualitással, a reprodukcióval, a családdal és általában a sebesen változó világgal kapcsolatos minden félelmüket – véli Ammicht Quinn. „Semmivel nem kell többé ténylegesen foglalkozniuk, ami e területeken különösképp »mérgezőnek« tűnik; mindezt együtt beleboríthatják a »gender« szóval felcímkézett nagy sárga hordókba.”

„A gendermunka nem olyasvalami, amit a nők csinálnak, a férfiak pedig néznek.”

A genderkutatók érdeklődésének középpontjában a „természetes” nemi különbségek alapján „természetes” nemi szerepeket rögzítő, a nőket és férfiakat „természetes” erényekre kötelező hatalmi struktúrák állnak. „A gendermunka nem olyasvalami, amit a nők csinálnak, a férfiak pedig néznek. A gendermunka nők és férfiak közös erőfeszítése azért, hogy a valóságot újszerűen lássuk, újszerűen értsük, és ennek megfelelően formáljuk: úgy, hogy mindannyian jó életet élhessünk.”

A genderelméletek nem a biológiai nemek ellen harcolnak – szögezi le a kutatónő. Ugyanakkor rá akarnak mutatni arra, hogy az „ez férfias, az nőies” merev kétosztatúsága aligha vezet messzire. A nem ugyanis „kontinuum”; „orvostudományi szempontból időközben világossá vált, hogy a két nem kizárólagossága kulturális norma.” A bizonytalan nemi ismertetőjegyekkel világra jött csecsemők nem betegek, ám a társadalom nehezen viseli az ilyesféle eldöntetlenséget: természetellenesnek minősíti. Csakúgy, mint a homoszexualitást.

„A gyermekvállalásnak egyetlen igazolható oka van: ha saját életörömünket akarjuk megosztani egy újabb generációval.”

Ammicht Quinn szerint a homoszexuális házasság kérdésköre azért borzolja föl annyira a kedélyeket, mert ellenzői úgy látják: értékét veszti saját életprogramjuk. Hiszen „meglehet, egy életen át gyötrelmek és nélkülözések árán is kitartottak a házasságukban, egyszerűen azért, mert ez volt a »helyes«. S amikor hirtelen új lehetőségek merülnek föl, s kiszélesedik a szabadság, úgy érzik, legbenső valójuk ellen intéznek súlyos támadást. A lappangó szorongás egyszerre előtör, s alakot ölt mindabban, ami kérdésessé teszi a »természetesnek« tartott normákat. […] Pszichológiailag jól magyarázható, hogy akik elbizonytalanodtak, igyekeznek legalább az egészen közeli – a testükön és a gyermekeik testén tapasztalt – bizonyosságokat megőrizni.”

Nem biológiai, hanem morális kérdés, hogy egy szülői partnerközösség működőképes-e – vallja a teológusnő. A jó szülőt nem a nemi meghatározottsága teszi azzá; ahogyan az olyasféle vágyak sem, „hogy a gyermek a boldogságomat szolgálja, kitöltse az üressé lett életemet. A gyermekvállalásnak egyetlen igazolható oka van: ha saját életörömünket akarjuk megosztani egy újabb generációval. Ez a mérvadó szempont. S ez teljesen független attól, hogy két férfi, két nő vagy egy férfi és egy nő […] alkotja-e a szülői párt. Erkölcsi tekintetben nem a szülők testének formája a lényeg, hanem a motivációjuk és a szeretetkészségük.”

„Egyetlen életformát sem illetek kritikával. Kritikával illetem viszont a méltóság megsértésének minden formáját.”

A genderkutató a „szexuális erkölcs” témájával kapcsolatban úgy fogalmaz: a szexualitás és az erkölcs „házassága” zátonyra futott: „el kell válniuk, hogy felismerhessük a szexualitás önértékét.” Ami természetesen nem jelentheti azt, hogy a szexualitás erkölcstelenné lesz. A szexualitás ugyanis nem „csuklás”, nem a vegetatív idegrendszer ingerreakciója, hanem cselekvés – és minden cselekedet erkölcsi mércék szerint mérlegelendő.

De a szexualitásnak nincs szüksége speciális előírásokra és illemszabályokra. Azon alapvető normáknak kell megfelelnie, „amelyek morálteológiai szempontból az élet egészére érvényesek. E normák a következők: mások méltóságának tisztelete és egyben saját méltóságunk tisztelete. Másrészt pedig az erőszak elutasítása – beleértve az önmagunk ellen irányuló erőszakot is.”

„Egyetlen életformát sem illetek kritikával – jelenti ki Ammicht Quinn. Kritikával illetem viszont a méltóság megsértésének minden formáját.” Márpedig egy egyházi szemszögből kifogástalanul megkötött házasság önmagában még nem óv meg sem a méltatlan bánásmódtól, sem az erőszaktól.

„Az egyháznak el kell jutnia a biológiától a hitig.”

A római-katolikus egyház számára a szexualitás lényege továbbra is a termékenység, az utódnemzés – még akkor is, ha elismeri, hogy a szexualitásnak vannak más aspektusai is. Ammicht Quinn szerint azonban „a termékenység nem pusztán biológiai, hanem szimbolikus fogalom is. Egy örömteli szerelmi kapcsolatban nagyon sok energia szabadul föl. Ha valamit visszaadunk a világnak ebből, termékenyek vagyunk.”

Az egyháznak „el kell jutnia a biológiától a hitig: egy jó teremtésbe vetett hitre kell jutnia. Ez a legalapvetőbb dolog. Valóságos utat kell találnia az emberi szükségletekhez, az emberi testhez, az emberi vágyhoz. Ami azt is jelentené, hogy búcsút vesz a vallásos identitásokkal szorosan egybekötött tisztasági előírásoktól.”

Az egyház mindebben éppen Jézusra támaszkodhat. Észre kellene vennie: Jézus hallgat a tisztasági törvények kérdéseiben. „Jézus az evangéliumok tanúsága szerint nem tesz kijelentéseket sem a szexuális élet szabályozásával, sem a tiszta és tisztátalan ételek elfogyasztásával kapcsolatban. Ez az a két terület, ahol be akarjuk biztosítani, hogy tiszták vagyunk és tiszták maradunk. De az az Isten, akit Jézus az Atyjának nevez, nem abban leli a kedvét, hogy az emberek külsődleges tisztasága fölött őrködjön” – zárja gondolatait Ammicht Quinn.

(Forczek Ákos)

  ,

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján