Jegyzetek

Minél inkább szakralizálják az egyházi cselekvést – és így kivonják a megvitathatóság hatálya alól –, annál kevésbé valószínű, hogy a hívők képesek lesznek elfogadni az egyházi döntéseket.

Szinodalitás és hatalmi szó

Egy névtelen dokumentum néhány tanulsága

Mérleg Online — 2022 08. 02.
Címkék: egyház és demokrácia, Ferenc pápa, szinodális egyház, Szinódusi Út, Vatikán

A németországi Szinodális Út (Synodaler Weg, a továbbiakban esetenként: SW) tanácskozásai valószínűleg a katolikus egyház jelenkorának legjelentősebb történései közé tartoznak. Ezt a becslést vagy feltételezést nyilvánvalóan sokan vitatják, mások pedig negatív előjellel fogadják el. Eszerint az egyház szerkezetét érintő alapvető reformok szorgalmazása fölösleges és megosztó követelés, amelynek megvalósulása egyházszakadást idézne elő. Újabb protestáns egyház jönne így létre, ilyenből viszont – Ferenc pápa (félig) tréfás megjegyzése szerint – egy is elég.

A tájékoztatás hiányosságai vagy célzott egyoldalúságai olyan sürgés-forgásnak láttatják a reformpárti német katolikusok – teológusok és laikusok – kezdeményezését, amely néhány püspök áldásával, illetve a püspöki kar kikényszerített és kelletlen részvételével a (sok helyütt amúgy is hanyatló) demokrácia alapelveit kívánja átültetni az egyházba. Ily módon roppantaná meg vagy számolná fel a krisztusi alapítású püspöki hierarchiát, s vele együtt magát a megszentelés, a tanítás és a kormányzás katolikus modelljét. E vélemény szerint a Szinodális Út az egyházfő kifejezett akaratával szemben is súlyosan engedetlen – Ferenc pápa ugyanis maga indította el azt a világegyházi szintű folyamatot, amelyhez a német modell csak a nevében hasonlít. A valódi szinodalitás nem az egyház szerkezetén, hanem az egyházi közösség lelkületén igyekszik változtatni, nem az „akadémiai teológia” egyoldalú racionalitása és nem a demokratikus rutin vezérli, hanem az imádság és a Szentlélek vezetésére való ráhagyatkozás. Lételeme az a tiszteletteljes – és nem pusztán helyi, hanem világegyházi szintű – véleménycsere, amelynek eredményeit a folyamat egészét lezáró római püspöki szinódus lesz hivatott, javaslatként, a pápa elé terjeszteni.

Alaposabb elemző munkát igényelne annak kifejtése, hogy a világegyházi és a német szinódusi folyamatnak ez a célzatosan leegyszerűsítő szembeállítása miért nem helytálló, hány elemében téves, és hogyan szül akarva-akaratlanul a katolikus egyház jövője szempontjából is kifejezetten káros félreértést. A dezinformáció az elodázhatatlan reformok fékezésének fontos eszköze. – Nem taglalható továbbá, egy szinttel mélyebben, a pusztán tekintélyi megnyilatkozások (így a fenti, hivatalosnak feltüntetett vélemény) fájdalmas ütközése a tanítás történetiségének elfogadásán és a teológiai tudomány jelenkori belátásain nyugvó, szakszerű érveléssel. Az e téren zajló kutatások megismertetéséhez a Mérleg hosszú ideje igyekszik mértékadó tanulmányok publikálásával hozzájárulni. A magyarországi könyvkínálatból pedig e helyütt talán elegendő a 2021-ben elhunyt nagy bencés teológus, Ghislain Lafont egyháztani diptichonját megemlítenünk.[1] Magáról a németországi Szinodális Útról és annak munkadokumentumairól mélyreható elemzést nyújt munkatársunk, Balogh Vilmos Szilárd kétrészes tanulmánya az Egyházfórum 2020/3. és 4. számában.[2] E kiváló szövegek újraolvasása emlékezetünkbe idézheti, hogy a teológiailag megalapozott szerkezeti és szervezeti reform (kimondani is kínos, annyira magától értetődik) semmilyen értelemben nem ellentéte a spirituális megújulásnak és távolról sem jelent „rombolást”. Nem a hagyomány felszámolása tehát, hanem az eleven hagyomány működésmódja, egyszersmind az áthagyományozott struktúrák kortárs teológiai átgondolásából adódó praxislehetőségek kibontakoztatása. Nem felelőtlen alkalmazkodás a korszellemhez, hanem a halaszthatatlanná vált megújulás módozatainak közös és nyílt mérlegelése.

Központi irányítás és helyi kezdeményezés

Róma és a szinodalitás lehetőségeit kiaknázó német modell konfliktusában lényeges szerepe van annak a krízisjelenségnek, amely a felületesen vagy hamisan érvelő tekintélyi megnyilatkozások performatív ellentmondásaként írható le. Vagyis olyan beszédaktusként, amely, noha a központi tanító és egyházkormányzati potestas érvényesítésére törekszik (mintegy a Roma locuta, causa finita elv jegyében), erőtlen érvelése és megszólalásának zavaros körülményei folytán szándékával épp ellentétes hatást ér el. Ha egy pillantást vetünk arra 2022. július 21-én kibocsátott vatikáni iratra, amely illetékességének korlátaira figyelmezteti a német Szinodális Út reformkezdeményezését, azonnal láthatóvá válik a dokumentum bizonytalan státusa. Akik megjelenésekor ünnepelni kezdték Róma közbeszólását – Jan-Heiner Tück bécsi dogmatikaprofesszor egyenesen az alábbi címmel közölt róla cikket[3] a Neue Zürcher Zeitungban: A szinodalitás másként működik. A pápa rendreutasítja a német püspököket –, némiképp meglepődhettek, amikor maga Ferenc pápa szembeötlő távolságtartással nyilatkozott az aláírás nélkül megjelent szentszéki szövegről:

Először is, azt a közleményt az Államtitkárság adta ki, hiba volt, hogy senki sem írta oda a nevét… Azt hiszem, az állt rajta, hogy „az Államtitkárság közleménye”, de nem vagyok benne biztos. Hiba volt, hogy az Államtitkárság nem írta alá, hivatali hiba, nem pedig rosszindulatból fakadó hiba. (…) Ami a sogenannter Synodaler Weget, a szinodális utat illeti: én írtam egy levelet[4] – egyedül írtam, egy hónapon át imádkoztam, gondolkodtam, tanácsot kértem –, és elmondtam mindent, amit a szinodális útról mondani akartam, ennél többet nem kívánok mondani. A levél, melyet két [három – a ford.] éve írtam, a pápai tanítóhivatal megnyilatkozása a szinodális útról. Megkerültem a kúriát, mert nem folytattam konzultációkat, semmit. A saját utamat jártam, egy olyan egyház pásztoraként is, amely utat keres, és mint testvér, mint atya, mint hívő tettem. Ez az én üzenetem. Tudom, nem könnyű, de minden ott van abban a levélben.[5]

A pápa tehát korántsem szerzője a legutóbbi vatikáni szövegnek. Ő maga annak idején nem kérte a dokumentumot kibocsátó (jelöletlen) római hivatal, és egyáltalán, a vatikáni apparátus tanácsát. Saját megközelítését tekinti tanítóhivatali megnyilatkozásnak. Utal továbbá arra a különbségre is, amely a két irat nézőpontja és hangneme között áll fenn. Márpedig – amint erre a SW világegyházi jelentőségéről szóló, honlapunkon is olvasható tanulmányában Julia Knop és Martin Kirschner is utal[6] – a pápa évekkel ezelőtt írt hosszú levele nemcsak stílusában tér el a mostani leirattól, hanem ítéletalkotását tekintve is. Kifejezi aggodalmát – ami úgyszólván természetes, mivel valóban lényeges kérdéseket érintő reformkezdeményezésről van szó –, de nem állít tilalomfát. S noha nem kínál megnyugtató megoldást a monarchikus vezérlés és az Isten népének szabadsága közti feszültség teljes feloldására, mintha tudatában volna annak, hogy az egyház széles köreinek mozgósítása nem járhat együtt a szinodális folyamatban részt vevő helyi egyházak szabadságának egyidejű megvonásával.

Köztudott, hogy – amint Kirschner és Knop fogalmaz – a németországi Szinodális Út kifejezetten „azokat a kényes témákat tűzi napirendjére, amelyek elhallgatása évek óta akadályozza az egyházon belüli kommunikációt és az egyház reformját. Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket a »forró« témákat nem lehet kikerülni, mivel olyan strukturális és kulturális tényezőket érintenek, amelyek elősegítették a visszaéléseket. Miről is van szó? A hatalom gyakorlásáról, a döntésekben való részvétel követeléséről, az egyház transzparenciájának szükségességéről, a papok életformájáról és szerepéről, a szexualitás és a szexuális sokféleség egyházi megítéléséről, valamint a nők helyzetéről az egyházban”.[7]

2022 februárjában Frankfurtban a SW harmadik plenáris ülésének résztvevői konkrét döntéseket hoztak az egyház reformjáról. (A döntések természetesen a német szinódus pontosan rögzített hatáskörén belül érvényesek.) A szavazások eredménye a KNA hírügynökség összefoglalója[8] szerint a következő:

Második olvasatban elfogadták az elnökség irányadó szövegét, a „Hatalom” fórum (az egyházon belüli hatalom és hatalommegosztás kérdéséről tárgyaló előkészítő bizottság) alapszövegét és a püspökválasztásban való szélesebb körű részvételről szóló, cselekvésorientáló szöveget. A dokumentumok megszavazásához minden esetben a jelenlévő küldöttek kétharmados, ezen belül pedig a jelenlévő püspökök ugyancsak kétharmados többségére volt szükség. A szinódus általános irányát kijelölő ún. orientációs szöveg az összes küldött között 86,41 százalékos, a püspökök körében pedig 71,9 százalékos jóváhagyást ért el. A „Hatalom” fórum alapszövegét 88,12, illetve 74,07 százalék fogadta el. A püspökök kinevezéséről szóló törvényszöveg esetében ez a szám 88,06, illetve 79,25 százalék volt. Ugyanez a fórum első olvasatban egy másik cselekvéstervet is benyújtott, amely elszámoltathatósági kötelezettségek révén nagyobb fokú átláthatóságot kíván teremteni az egyház szervezeti egységeiben. Ezt a szinódusi küldöttek 83,52 százaléka támogatta.

A papi élettel foglalkozó fórum ajánlásai közül első olvasatban a résztvevők 90,9 százaléka támogatta a személyiségfejlesztés és a szakirányú képzés magasabb szintjét a papnevelésben. A szexuális bántalmazókkal szembeni bánásmód egyértelmű szabályozását a küldöttek 98,87 százaléka hagyta jóvá. Frankfurtban a jelenlévők 85,95 százaléka támogatta a kötelező papi nőtlenség előírásának enyhítését.

A nők szerepével foglalkozó fórum előterjesztései közül az alapszöveget első olvasatban a szinódusi küldöttek 85,29 százaléka hagyta jóvá. A nők pappá szenteléssel járó egyházi tisztségének előirányzatát 81,44 százalékos, a női diakonátust 79,51 százalékos szavazati arányban támogatták.

A „Szexualitás” fórum javaslatait illetően a küldöttek 93,3 százaléka egyetértett azzal, hogy – például az újraházasodott elváltak munkalehetőségeire tekintettel – az egyházi alkalmazottak foglalkoztatásának feltételein lazítani kell. A nemi erkölcsöt, főként a homoszexualitás egyházi megítélését és a házastársi szeretettel kapcsolatos tanítóhivatali állásfoglalásokat érintő változtatások szükségességével a küldöttek 85,71 százaléka (homoszexualitás) és 84,92 százaléka (házasság) ért egyet. A frankfurti plenáris ülés résztvevőinek közel négyötöde –78,16 százaléka – osztozott abban az óhajban, hogy minden partnerkapcsolat esetében tegyék lehetővé az ünnepélyes áldást.

Az alábbiakban elsőként a Szinodális Út döntéseit ellenző római dokumentumot[9] közöljük, majd kommentárként válogatást fűzünk hozzá a német szinódus sikeréért felelősséget érző teológusok és laikusok válaszaiból.

Válaszok egy névtelen levélre

Isten népe szabadságának és a püspöki tisztség gyakorlásának védelme érdekében szükségesnek tűnik, hogy egyértelművé tegyük: a németországi „Szinodális Út” nem kötelezheti a püspököket és a híveket új vezetési formák, valamint a tanítás és az erkölcs új irányainak elfogadására.

Nem lenne megengedhető olyan új hivatalos struktúrák vagy tanok bevezetése az egyházmegyékben – azelőtt, hogy az egyetemes egyház szintjén megállapodás történt volna –, amelyek megsértenék az egyházi közösséget és veszélyeztetnék az egyház egységét. Ilyen értelemben emlékeztetett a Szentatya Isten németországi zarándoknépéhez írt levelében arra, hogy „az egyetemes Egyház a részegyházakból és a részegyházakban él, ahogyan a részegyházak is az egyetemes egyházból és egyházban élnek és virulnak. Ha elszakadnának az egyetemes egyháztól, meggyengülnének, elrothadnának és meghalnának. Ebből következik, hogy az Egyház egész testével való közösséget mindig elevenen és hatékonyan meg kell őrizni”.[10] Kívánatos tehát, hogy a németországi részegyházak útjára vonatkozó javaslatok beépüljenek abba a szinodális folyamatba, amely az egyetemes egyházban zajlik, hogy hozzájáruljanak a kölcsönös gazdagodáshoz és tanúságot tegyenek arról az egységről, amelynek révén az Egyház teste megmutatja hűségét az Úr Krisztushoz.

A Vatican News ezt a címet adta a dokumentumról hírt adó tudósításának: A Szentszék felmutatja a német Szinodális Út határait. „A SW konzervatív kritikusai »hálájuknak« adtak hangot Róma beavatkozása kapcsán, mivel »az egyház egysége forog kockán«”, mutat rá az erfurti egyetem katolikus teológiai karának dogmatikaprofesszora, Julia Knop[11] – aki kezdettől fogva részt vett a SW dokumentumainak előkészítésében és megszövegezésében –,   és felteszi a kérdést: „Vajon véget is ért a reformfolyamat, mielőtt igazán elkezdődött volna?”

A Szentszék (s nem a pápa) névtelen nyilatkozata „ismét aggódik és aggodalmat kelt: valójában nemzeti önállósulásról van szó, a német katolikusok kiválnak az egyházból, a Reformáció 2.0-val állunk szemben” – folytatja Knop, – „hiszen a németeknél sosem lehet tudni.”

Ugyanakkor a SW minden résztvevője tisztában van azzal, amit Róma ismételten tisztázni igyekszik: hogy a német reformfolyamat (kánon)jogi szempontból csakugyan gyenge, mivel határozatainak önmagukban nincs jogi következményük. A SW a jelenleg fennálló kereteken belül kívánja megreformálni az egyházat, márpedig reform „csak a püspökökkel és az egyetemes egyházzal együtt lehetséges. A SW ezért a meggyőzésre és a jó tapasztalatokra helyezi a hangsúlyt, bizonyítható sikerrel. (…) Helytálló tehát, de teljesen felesleges azt hangoztatni, hogy a Szinodális Út nem tehet olyasmit, amit egyébként sem akar – tudniillik hogy a vezetés új formáira és a tan megváltoztatására kötelezze a hívőket és a püspököket. A SW nem akar (és nem is tud) reformokat kikényszeríteni, hanem meggyőzni kíván a reformok szükségességéről és megvalósíthatóságáról.”

Végső soron persze csakugyan változásokra lesz szükség „az egyház irányításában, tanításában és erkölcseiben” – írja Julia Knop. – „Ki kell igazítani a katolikus egyház toxikus struktúráit és életellenes tanításait. Hatékonyan meg kell akadályozni a hatalommal való visszaélést. Az emberi jogi normákat nem szabad többé aláásni. A jogállami elveknek a katolikus egyházban is érvényesülniük kell. Túl kell lépni a nők rendszerszintű diszkriminációján. Alapvetően korrigálni kell az eltérő, illetve alternatív (queer) szexuális identitásokra vonatkozó egyházi tanítást. Ugyanakkor a Szinodális Út minden résztvevője számára nyilvánvaló, hogy az ilyen reformokhoz – amelyektől a római hatóságok félnek, és amelyeket minden eszközzel meg akarnak akadályozni – világegyházi szintű egyeztetés szükséges.”

A dogmatika tanára arra is felhívja a figyelmet, hogy „a Németországban megtárgyalt témák egyetemes egyházi szinten is lényegbevágóak és elevenek. „Jelenleg a világ számos országában emelnek szót katolikusok a nemek közötti igazságosság és az egyház hatalmi struktúrájának reformja mellett – legutóbb a katolikus Írországban, Ausztráliában és Amazóniában. A vatikáni intelem nem tartja (ezúttal sem) említésre méltónak a német Szinodális Út kiváltó okát: a gyermekek, fiatalok és (szerzetes)nők ellen elkövetett szexuális erőszakot, valamint az abúzusok  főpapi szintű eltussolását. Holott mindez világszerte gyötrő kérdés – elég egy pillantást vetnünk Chilére és Lengyelországra, az Egyesült Államokra és Afrika országaira.”

A római beavatkozás időzítéséből és stílusából nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy megfogalmazóit és sugalmazóit a hatalom kérdése zaklatja: „Ki mire  kötelezhet kit? És ki milyen »engedelmességgel« tartozik kinek? Ezek a kérdések persze már régóta nem érdeklik a katolikusokat.” Amikor a helyi közösségek életét alakítják (…) nem »vallásos engedelmességből« teszik, hanem felelősséget vállalnak hitükért.”

A vatikáni közbevetés „célja a kedélyek borzolása és a reform bírálóinak megerősítése Németországban, Rómában és az egyetemes egyházban, hatalmi szóval.” Julia Knop szerint azonban valószínű, hogy a vatikáni jegyzet végül az ellenkezőjét éri el annak, amit elérni szándékozott.

„Rómának igaza van, ugyanakkor Róma reménytelen önellentmondásba keveredik” – állapítja meg Michael Böhnke, a wuppertali Bergische Universität teológia-professzora.[12] „Igaza van abban, hogy nem lehet az egyház strukturális kérdéseivel foglalkozni úgy, hogy közben nem foglalkozunk a struktúrákat meghatározó hit kérdéseivel.” A német katolicizmus nemhogy túl messzire menne reformköveteléseivel, hanem túl hamar megtorpan. Az egyház válsága ugyanis „mélyebb, mint azt a német püspökök és a Szinodális Út küldöttei beismerik. Egy olyan világban, amelynek nincs szüksége Istenre, az egyház többé nem definiálhatja a hitet engedelmességként. Ámde pontosan ezt teszi. Az egyházi monarchia a hitet feudális módon »a hűség jogviszonyaként« (E.-W. Böckenförde) értelmezi. A (vallásos) engedelmesség törvényi kötelezettségét legutóbb XVI. Benedek pápa terjesztette ki igen jelentős mértékben.”

Róma épp ezen a ponton mond ellent önmagának. Ferenc pápa ugyanis „vissza akarja szerezni a hit örömét”. A Szinodális Útról szóló, 2019. június 29-én kelt levelében egyértelművé tette: „olyan utat keres, amely lehetővé teszi a megtapasztalt, átélt, megünnepelt és örömmel tanúsított hitet” (7. pont). Ennek előfeltétele a hit megértésének mélyreható átalakulása. „Ferenc nem feudális uralmi viszonyokban gondolkodik. Számára a hit mást jelent, mint törvényileg előírt engedelmességet az egyház tanításai iránt. A hit Isten üdvözítő tettének emlékezete és megvalósulása az egyházon keresztül. Ilyen értelemben mi vagyunk az egyház; mi vagyunk azok, akik Isten üdvözítő tettéről megemlékezve élnek Jézus Krisztusban”, és akik „engedik, hogy Isten Lelke vezesse őket a másokkal való törődésben. A hit az Isten hűségébe vetett bizalom. Bizalom abban, hogy Isten nem hagyja cserben az embert, bármilyen megpróbáltatásban van része”.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a nyilvánvaló hivatali visszaélések elhallgatása és eltitkolása után „sokan már nem képesek – és nem is akarják – hitüket a hivatalos egyházhoz fűződő »hűség jogviszonyaként« felfogni. (…) Ha az egyházi intézmény túl akarja élni a szexuális visszaélések botrányát”, akkor azt is meg kell értenie, hogy maga a feudális hitfelfogás került válságba, és meg kell nyílnia a megkereszteltek önrendelkezésen alapuló hite” – a hívők hitérzéke – felé. A Szinodális Útnak erről is beszélnie kell és „határozottan el kell mondania véleményét Rómának. Hiszen a feudális hitfelfogás eredményezi azt az egyoldalú  hatalmi viszonyt, amely lehetővé tette a visszaéléseket és elleplezésüket”.

Erich Garhammer[13], a würzburgi egyetem emeritus professzora (lelkipásztori teológia) szintén kontraproduktívnak látja a római megnyilatkozást: „felkavarja a lelket, nagy port ver fel, de végső soron az egyház hitelességét kockáztatja, és semmivel sem járul hozzá a probléma konstruktív megoldásához. Miről is van szó valójában?”

Garhammer szerint „az ilyen jellegű római beavatkozásoknak nagy hagyománya van. A minta mindig ugyanaz: a helyi egyházi kezdeményezéseket azzal az érvvel utasítják el, hogy az egyetemes egyház elsőbbséget élvez. A billentyűzetet azonban kreatívan cserélgetik: egyszer a Hittani Kongregáció szólal meg, máskor a Papi Kongregáció, harmadszor pedig nincs felismerhető hatóság, általánosságban »a Vatikán« beszél. Ám a szövegek mögött minden esetben jelen van a római szankciókkal való fenyegetés.

A teológus, miután néhány közelmúltbeli példával szemléltette Római intervencióinak stílusát és logikáját, számos következtetést von le a hasonló leiratok hatását és a hozzájuk fűződő lehetséges viszonyulást illetően. Ezek közül csak a legfontosabbakat idézzük:

„– Amikor a központ beavatkozását kérik, a római közvetítés a problémamegoldó stratégia egyik formájaként működhetne. Legtöbbször azonban csak arról van szó, hogy pontosan meghatározható körök saját ügyük érdekében igyekeznek eszközként használni Rómát. (…)

– A pápa akkor cselekszik szuverén módon, ha a helyi egyházi vitákat nem az állítólagos ortodoxia egyoldalú támogatására használja fel, hanem elősegíti a helyi közösségek vitalitását, nyílt kommunikációját és szinodális párbeszédét.

– Az egyházi hatóság intézkedésének sokszor tisztázatlan indítéka, az ellenőrizhetőség és a bírálhatóság hiánya nem nagyobb legitimációhoz, hanem a hitelesség csökkenéséhez vezet. Amint Franz-Xaver Kaufmann bielefeldi vallásszociológus ismételten rámutatott: minél inkább szakralizálják az egyházi cselekvést – és így kivonják a megvitathatóság hatálya alól –, annál kevésbé valószínű, hogy a hívők képesek lesznek elfogadni az egyházi döntéseket.”

– Nem lényegtelen kérdés, hogyan született a római szöveg, kinek a keze vonását viseli. Azt is érdemes volna kideríteni, hogy ki kérte közvetítésre Rómát az adott ügyben. Mindenesetre olyan szövegről van szó, amely „Ferenc pápa teológiájára hivatkozik, ugyanakkor a pápa által bírált klerikalizmust erősíti”.

A római iratra – amelyet feltehetőleg a szinodális folyamat egyik ismert püspök-ellenlábasa, egyben a Hittani Kongregáció munkatársa sugalmazott – a következő belátás tűnik érvényesnek: csak azok a vatikáni beavatkozások vehetők komolyan, „amelyek a helyi egyházakkal folytatott párbeszéden alapulnak és tiszteletben tartják a szinódusi elvet. Minden más: nyári színház, noha újfent kárt okoz az egyházban és tömegesen űzi ki az embereket a templomokból.”

„A Szinodális Út határozatainak önmagukban nincs jogi következményük. A határozatok nem érintik a püspöki konferencia és az egyes megyéspüspökök teljhatalmát, amennyiben az jogi normák kibocsátásában és tanítóhivataluk gyakorlásában való illetékességük keretei között valósul meg.”[14] – ezt már Gregor Maria Hoff, a salzburgi katolikus teológiai kar tanára (fundamentális teológia) idézi a bécsi Die Furche című lapban közölt cikkében.[15] Mégpedig nem a Vatikán leveléből, hanem a Szinodális Út alapokmányából. Vagyis Róma nem mond semmi újat a SW önértelmezéséhez képest, figyelmeztetése ezért eleve okafogyott. „Vajon Rómában nem olvassák, amit a SW önmaga számára előír? Vagy nem akarják elhinni, amit a német püspökök is megerősítettek?”

Római intelmei ugyanakkor a pápa szinódusi projektjével is ellentétesek. „Ferenc a meghallgatás készségét hangsúlyozza, de úgy látszik, Rómában hatástalan a kúria előítéleteit ellentételező szinódusi gondolat.” A leginkább megrendítő azonban a SW indítékával szembeni, mindenfajta empátiát nélkülöző tudatlanság. Ez az indíték nem más, mint a szexuális visszaélések feldolgozásának szükségessége. Az abúzusbotránynak rendszerszintű okai vannak, ezt szakértői jelentések egész sora igazolja. A SW a hit – következésképp az egyház – alapjait érintő problémákat dolgoz fel.

Senki nem gondolja, hogy például a klérus hatalmát ellenőrző szinodális tanácsok felállításával „orvosolható volna a keresztény hit kulturális elfogadottságának zuhanása. Mindazonáltal folytonos kihívást jelent az a kérdés, hogy lehet-e hitelre méltóan hirdetni az evangéliumot, ha egyházi tisztségviselők visszaélnek hatalmukkal, a homoszexuális párkapcsolatokat nem ismeri el az egyház és a nőket kizárják az egyházi rend szentségéből.”

A római intelem az alábbi kérdéseket is felveti: „Hogyan egyeztethető össze Ferenc pápa szinódusi programja a római kúria kontrolligényével? Vajon Róma jelentené az egyetemes egyházat? S miért épp most volt esedékes a római beavatkozás? Hiszen a reformhatározatok a fennálló jog keretei között maradnak, s a püspökök önként kötelezik magukat olyan testvériesebb hatalomgyakorlásra, amely nem a püspöki hivatal önfelszámolását jelenti, hanem ellenkezőleg: növeli tekintélyét Isten népe szemében.

Mi marad tehát a római »nyári mulatságból«? A kényelmetlen érzésen túl az a benyomás marad meg, hogy a római kúria viszolyog a szinodális egyházi kultúrától” – következtet Hoff.

A Szinodális Út vezetőségének álláspontja

Legvégül a Szinodális Út elnökségét vezető Irme Stetter-Karp  (a Német Katolikusok Központi Bizottsága [ZdK] elnöke) és Georg Bätzing limburgi püspök (a Német Püspöki Kar elnöke) állásfoglalásából idézünk.[16] A szöveg a római leirattal azonos napon jelent meg.

„Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a németországi egyház nem »német különutat« követ” – írják a szerzők. – „Mindazonáltal kötelességünk világosan kimondani, hogy megítélésünk szerint hol van szükség változtatásokra. Már most érzékeljük, hogy az általunk felismert problémák és kérdések világszerte hasonlóak.

Szeretnénk arra is emlékeztetni, hogy a Szinodális Út a Kiskorúak szexuális zaklatása katolikus papok, diakónusok és férfiak által a Német Püspöki Konferencia területén című jelentés (az ún. MHG tanulmány) következménye. Hálásak vagyunk azért, hogy a püspökök és a ZdK együtt járhatnak ezen az úton, s hogy biztosak lehetnek Isten zarándoknépének támogatásában és aktív együttműködésében.

2021-ben Ferenc pápa globális szinodális folyamatot indított el. A SW tapasztalataival és eredményeivel természetesen, ahogy terveztük is, hozzájárulunk – a vatikáni megnyilatkozás is erre ösztönöz – az egyetemes egyház szinodális folyamatához. (…) Meg vagyunk győződve arról, hogy munkánk (a szentszéki nyilatkozat szavával) »kölcsönös gazdagodáshoz« vezet.

Amint a SW ügyrendjében és statútumában megfogalmazzuk, szükségesnek és kívánatosnak tartjuk az Apostoli Szentszékkel való kommunikációt. (…) Az elnökség a SW kezdete óta igyekszik közvetlenül kapcsolatba lépni a római hatóságokkal. (…) A szinódus elnökségét azonban még nem hívták meg vitára. Nyugtalanítónak s sajnálatosnak tartjuk, hogy közvetlen kapcsolatfelvételre eddig nem került sor. Felfogásunk szerint a szinodális egyház nem így működik. Nem vall jó stílusra az egyházban, ha vezetői olyan nyilatkozatokat tesznek közzé, amelyeket nem írnak alá név szerint.”

Összeállította: Mártonffy Marcell

[1] Ghislain Lafont, A katolikus egyház teológiatörténete, ford. Mártonffy Marcell, Budapest, Atlantisz, 1998; uő, Milyennek képzeljük el a katolikus egyházat?, ford. Bende József és Vajda András, Pannonhalma, Bencés Kiadó, 2007.

[2] Balogh Vilmos Szilárd, Együtt-járás – szinodális út, Egyházfórum 35 (2020) 3, 14–29; uő, Együtt-járás – a szinodális út munkaanyagai és indulása, Egyházfórum 35 (2020) 4, 17–29.

[3] Jan-Heiner Tück, Synodalität geht anders: Der Papst weist die deutschen Bischöfe zurecht, Neue Zürcher Zeitung Online, 2022.07.27, URL: https://www.nzz.ch/feuilleton/synodalitaet-geht-anders-der-papst-weist-deutsche-kirche-zurecht-ld.1695211 (elérés: 2022.07.28).

[4] Papst Franziskus: An das pilgernde Volk Deutschlands, Bollettino della Santa Sede, 2019. 06.26. URL: https://www.vatican.va/content/francesco/de/letters/2019/documents/papa-francesco_20190629_lettera-fedeligermania.html (elérés: 2022.07.28).

[5] Ferenc pápa a kanadai papságnak: Nem a hit van válságban, hanem bizonyos formák, melyekkel hirdetjük, Magyar Kurír – katolikus hírportál, 2022.07.29., ford. Tőzsér Endre SP. URL: https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-kanadai-papsagnak-nem-hit-van-valsagban-hanem-bizonyos-formak-melyekkel-hirdetjuk(elérés: 2022.07.29). A fordítást kisebb módosításokkal közöljük.

[6] Julia Knop – Martin Kirschner, A németországi Szinodális Út és világegyházi jelentősége, ford. Mártonffy Marcell, Mérleg Online, 2022.04.15. URL: http://www.merleg-digest.eu/a-nemetorszagi-szinodalis-ut-es-vilagegyhazi-jelentosege/ (elérés: 2022.07.28).

[7] Knop – Kirschner, i m.

[8] Die Voten des Synodalen Wegs im Überblick (kna, 2022.02.06), domradio.de – URL: https://www.domradio.de/glossar/die-voten-des-synodalen-wegs-im-ueberblick (elérés: 2022.07.28).

[9] Heiliger Stuhl zeigt deutschem Synodalen Weg Grenzen auf, Vatican News, 2022.07.21. URL: https://www.vaticannews.va/de/vatikan/news/2022-07/heiliger-stuhl-synodaler-weg-deutschland-lehre-moral-weltkirche.html (elérés: 2022.07.28).

[10] Papst Franziskus: An das pilgernde Volk Deutschlands, i. m., 9.

[11] Nachgefragt: „Wovor hat der Vatikan eigentlich Angst, Prof. Knop?”URL:

https://www.uni-erfurt.de/forschung/aktuelles/forschungsblog-wortmelder/nachgefragt-wovor-hat-der-vatikan-eigentlich-angst-prof-knop (elérés: 2022.07.28).

[12] Michael Boehnke, Roma locuta, MFThK, 2022.07.22. URL: https://www.theologie-und-kirche.de/boehnke-kommentar.pdf (elérés: 2022.07.28).

[13] Erich Garhammer, „Ich glaube nur die Sätze aus Rom, die ich selber gefälscht habe.“ Zum Umgang mit Dissens in der römisch‐katholischen Kirche , MFThK, 2022.07.25, URL: https://www.theologie-und-kirche.de/garhammer-dissens.pdf (elérés: 2022.07.26).

[14] Satzung des Synodalen Weges, 5. URL: https://www.synodalerweg.de/fileadmin/Synodalerweg/Dokumente_Reden_Beitraege/Satzung-des-Synodalen-Weges.pdf (elérés: 2022.07.29).

[15] Gregor Maria Hoff, Römische Sommerpartie. Eine Klarstellung, Die Furche 2022/30, július 28., 15.

[16] Statement der Präsidenten des Synodalen Weges zur Erklärung des Heiligen Stuhls, 2022.07.21. URL: https://www.synodalerweg.de/service/aktuelles/meldung/statement-der-praesidenten-des-synodalen-weges-zur-erklaerung-des-heiligen-stuhls (elérés: 2022.07.22).

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján