2021. április 6-án meghalt a tübingeni egyetem világszerte ismert professzora, a svájci származású és állampolgárságú Hans Küng. Munkásságát sokan és sokféleképpen értékelték. Egyesek a „jövő katolikusának” tartották, mások csak az egyházi, főként a pápai intézményrendszer kritikusát, megint mások a világvallások közti megbékélés megteremtésének fáradhatatlan munkását, harcosát látták benne.
Személyében a 20. század egyik legjelentősebb katolikus teológusa távozott közülünk. Balogh Vilmos Szilárd tanulmánya a magyar teológia szövegkörnyezetében páratlan kezdeményezés: Küng teljes pályaképének áttekintésére vállalkozik. Az írást folytatásokban közöljük.
Tovább a cikkre. 
4 hozzászólás
A konstantini kor csodálatos vívmányát adta nekünk egyfajta „keresztény világnak”. De a keresztény világ nem az egyház: ez a megkülönböztetés bizonyára nehezen alkalmazható doktrinális és intézményi területen, mégis sürgősen meg kell tenni egy olyan világban, amelynek emberi dimenziói minden oldalról túlmutatnak a Nyugat határain, és amelynek történelme határozottan kivezet bennünket a konstantini kereszténységből.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
„Úgy vélem, ha nem is törvényszerűséggel, de valami állandóval van dolgunk: ahol Rómához fellebbeznek, ott a kisebbség diadalt arat, az egyház pedig egy helyben topog.”
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
“A katolikus egyház döntési struktúrájának megváltoztatása – e hierarchikus rendszernek a közös döntéshozatalt lehetővé tevő átalakítása a konszenzus kívánalma jegyében – az eddigi egyházi tanítás korrekcióját jelentené, s éles vitákat váltana ki. Ám az egyház hajnalán egyszer már előállt egy éppen ilyen helyzet.”
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
Még ha a konzervatív katolikusok ragaszkodnak is ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a hivatalokat és a struktúrákat maga Jézus alapította meg úgy, ahogy ma ismerjük őket – ennélfogva tehát szentnek és sérthetetlennek kell lenniük –, kijelenthetjük: a katolikus egyház mindig is sokrétű volt, és újra meg újra alapvető változáson ment keresztül.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
… az Evangelii gaudiummal nem egyszerűen vitára bocsátja az egyházi tanítást, hanem azt is elismeri, hogy az evangélium központi üzenetéhez képest másodlagos a jelentősége.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
Személyes harcot vív Ferenc pápa is. Meg kell küzdenie egyes, a változásoktól irtózó bíborosokkal. Nincs könnyű helyzetben. Ezt a “háborút” a nyíltság eszközével, a közvélemény bevonásával, s kiváló “latinos” kommunikációs adottságaival vívja. Így tette ezt a családszinódus alatt is.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
„Az egyháznak úgy kell beszélnie az igazságról, hogy közben tudja: az igazságnak senki sem birtokosa. Mindannyian keresők vagyunk. A katolikus egyházban vannak kötelező tanbeli döntések: kísérletek az igazság leírására egy adott történelmi pillanatban. De Karl Rahner felismerése is megfontolandó: minden igazság hamisnak bizonyulhat, már a kihirdetése utáni percben.”
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
A II. Vatikáni Zsinat 1962-ben történt megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából katolikus reformkörök a zsinaton elindult változtatások hatásait elemezték. A „Les Réseaux du Parvis“ (franciaországi reformkatolikus szervezetek hálózata) 2012. decemberi gyűlésén Elfriede Harth arról tartott előadást, hogy mivel járultak hozzá a nők a zsinati reformok gyakorlati átültetéséhez.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
… rendkívül átgondolt és karakteres, hosszú szünet után ismét egyértelműen a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét vagy annak reformirányú továbbgondolását képviselő programja – ezt hangsúlyoznunk kell azokkal szemben, akik nem látják, vagy egyenesen tagadják fellépésének fordulat-értékét, hiszen a világ aligha téved – pusztán a rokonszenves személyiség példaadásával nem, hanem csak az eleven példázat és a határozott intézményi reformok összhangja révén valósulhat meg.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
