A tapasztalat azt mutatja: a péteri szolgálat a mai katolikus egyházban olyan kihívást jelent, amely bárkit megváltoztathat. Aki progresszív bíborosként ment a konklávéra, az konzervatív pápaként jöhet ki onnan (Montini – VI. Pál). Aki konzervatívként ment a konklávéra, az progresszív pápaként jöhet ki (Roncalli – XXIII. János).
A bibliai hit középponti tétele, hogy Isten kiválasztotta a zsidó népet a világ végezetéig. Az a tanítás, hogy e kiválasztás már elvesztette teológiai jelentőségét, a keresztények számára is feldolgozhatatlan problémát jelentene, mivel az Isten ígéretébe vetett bizalmat tenné kérdésessé.
„A filozófiának jó oka van rá, hogy tanulékonyan viszonyuljon a vallási hagyományhoz” – és viszont.
A fundamentalista felfogásban a tradicionalista gesztus uralmi igénnyel kapcsolódik össze: hatalmat kell gyakorolni vallási eszközökkel a versengő vallási vagy világnézeti értelmezések hamisként vagy illegitimként való elutasítása érdekében. Ez az igény (annak a vallási közösségnek a tekintetében is, amelyhez az adott fundamentalista csoportosulás tartozik, vagy amellyel kapcsolatban áll) politikai igény.
Míg a liberális teológusok az egyház modern kori önszituálását a felvilágosodás kanti hagyományának következetes befogadásával mélyítik el, a felszabadítás teológusai a „posztkoloniális” gondolatformákhoz igazodva módosították az egyház és a modernség viszonyának zsinati elképzelését.
„… az is az egyháztörténész felelőssége, hogy leleplezze a csak vélten örök igazságokat, s hogy kritikusan közbeszóljon, ha az a veszély fenyeget, hogy a tanítóhivatal és a rendszeres teológia hagyja beszűkíteni látókörét a történeti valóság által alá nem támasztott megfontolásoktól.”
„…a politikai nyilvánosságban a naturalisztikus világképek, melyek a tudományos információk spekulatív feldolgozására vezethetők vissza, és lényeges szerepet töltenek be a polgárok etikai önértelmezésében, korántsem élveznek prima facie elsőbbséget a velük vetélkedő világnézeti vagy vallási nézetekkel szemben.” (J. Habermas)
„…ész és hit, ész és vallás szükségszerű kölcsönviszonyáról beszélnék, arról, hogy kölcsönösen tisztulásra és gyógyulásra hivatottak, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra, és ezt kölcsönösen el is kell ismerniük.” (J. Ratzinger)
3 hozzászólás