“A keresztény üzenet nem tehető utólag Isten szavává, hanem eleve az. Márpedig az olyan kijelentés, amely Isten szavaként érthető az ő önközlése értelmében véve, semmiképp sem lehet hamis. Azért tévedhetetlen, mert benne magában történik az, amiről beszél.”
„Hogyan képviselhetjük a Szentírás Isten által kinyilatkoztatott, felülmúlhatatlan igazságát anélkül, hogy a fundamentalizmus tévútján indulnánk el?”
A szeresd felebarátodat, „mint önmagadat” parancsát hamisan értelmeznénk, ha úgy értenénk: előbb önmagunkat kell szeretnünk, majd pedig ugyanolyan mértékben a felebarátot is. Az Isten irántunk érzett végtelen szeretetébe vetett hit mindenképpen feleslegessé teszi ezt az önszeretetre irányuló, kudarcra ítélt próbálkozást, hiszen a vele való közösségben már hosszú-hosszú ideje és mindörökre általa szeretettnek és az Ő védelmében részesülőnek tudhatjuk magunkat, s ezért nem kell többé az önmagunkért érzett félelem hatalmában élnünk.
Boór János recenziója Kurt Flasch “Miért nem vagyok keresztény?” című könyvéről
A klasszikus fundamentális teológia úgy vélte, Isten szavának tényleges elhangzása az ésszel legalábbis plauzibilissé tehető. A hermeneutikai fundamentális teológia ezzel szemben kimutatja, miképpen tudja a keresztény tanítás pusztán a tartalma által megértetni azt az igényét, hogy Isten szava. A hit nem támaszkodik az észre, és ezért nem is lehetségesek érvek a hit elfogadására. Mindazonáltal a hittel szemben felhozható minden ellenvetést magának az észnek a hatókörében kell megcáfolni. Semmit sem szabad ugyanis elhinni, ami a saját törvényszerűségéhez hű észnek ellenmond.
Egy dogma valójában azt az ígéretet hordozza, hogy minden próbát kiáll; a vizsgálódás tilalmáról tehát – helyesen fölfogva – eleve nem beszélhetünk. És természetesen minden dogma esetében arra az értelemre kell rákérdezni, amely szerint az mint Isten önközlésének eseménye válik érthetővé. Bárkitől származzék is, nem minden – önmagát „katolikusnak” kiadó – értelmezés bizonyul ténylegesen „katolikusnak”, vagyis mindenkit érintőnek és cáfolhatatlannak.
A likvid pénz a névértékén felül az idő függvényében többletértékkel gyarapodik. Az e többletérték élvezetéért fizetendő, a likviditással mindig összekapcsolódó rendelkezésre bocsátási illeték bevezetése esetén senki sem tudna csak pénzzel több pénzt csinálni. – Deák Dániel vitája Peter Knauer SJ írásával
Miért ne vallásilag, az ellenségszeretet a parancsában, s miért inkább az ész révén alapozzuk meg az etikát? – kérdi egy katolikus teológus.
Az etikai normák hitből való levezetése különösen vallásos dolognak számít. Ezzel azonban, Peter Knauer megítélése szerint, rossz szolgálatot teszünk a keresztény üzenetnek. Az etikai normákat az ész segítségével kell megalapozni. A hit jelentősége abban áll, hogy megszabadítja az embert az önmagáért érzett szorongás hatalmából, amely minden embertelenség gyökerénél kitapintható.
Nincs visszajelzés.