Vannak, akik egyszerűen csak örömüket lelik abban, hogy a régebbi rítus szerinti misén vesznek részt, és nem vezérli őket semmi más cél. Az Egyház egészét tekintve azonban az, hogy a régebbi rítus számára nagyobb tér nyílt, elmélyülő konfliktusokhoz és az eucharisztia politizálásához vezetett. A tradicionalista mozgalmak már hosszú ideje szélsőséges jobboldali és tekintélyelvű politikai rezsimekhez kötődtek.
A katolikus egyház jobbszárnyával folytatott színjáték már több mint ötven éve tart. Ez alatt az idő alatt a pápák – VI. Páltól II. János Pálig, és különösen XVI. Benedekig – minden követ megmozgattak, sőt még a hagyományt és az észérveket is csűrték-csavarták, hogy a tradicionalistáknak különleges engedményeket biztosítsanak. A jobboldal viszont minden egyes alkalommal ellenállással vagy lázadással felelt.
„Akik hatalmi pozíciókban ülnek, félnek a saját történelmünkre való emlékezés erejétől. Az egyház történelmének ismerete a változás szubverzív potenciálját rejti magában.”
A fundamentalista felfogásban a tradicionalista gesztus uralmi igénnyel kapcsolódik össze: hatalmat kell gyakorolni vallási eszközökkel a versengő vallási vagy világnézeti értelmezések hamisként vagy illegitimként való elutasítása érdekében. Ez az igény (annak a vallási közösségnek a tekintetében is, amelyhez az adott fundamentalista csoportosulás tartozik, vagy amellyel kapcsolatban áll) politikai igény.
… a kirekesztő katolicizmus minden formája vétkezik Isten és az emberek ellen. Kizárási stratégiái mélységesen keresztényietlenek. Formális értelemben pedig a katolicizmus ismérvei között jelenlévő kettősséget, egyetemesség és részlegesség feszültségét az egyetemesnek tekintett részleges irányában oldja fel – ami az eretnekségek klasszikus ismertetőjegye.
Nincs visszajelzés.