Könyvismertetés

Szent Terézia Benedikta, Edith Stein neve ma már Magyarországon is jól ismert azoknak az úttörő vállalkozásoknak köszönhetően, amelyek főként a szentté avatáshoz kapcsolódva kívánták Edith Stein szellemiségét a magyarországi szellemi közegben elmélyíteni, másrészt itthon is megindult Stein életpályájának tágabb értelemben vett feltárása, amely nem csak a szűkebb tekintetben vett biográfiai igényeknek kíván eleget tenni, hanem […]

Útban az Edith Stein-bibliográfián keresztül az Edith Stein-kutatáshoz

FRANCESCO ALFIERI OFM: Die Rezeption Edith Steins. Internationale Edith-Stein-Bibliographie 1942–2012. Festgabe für M. Amata Neyer OCD. Würzburg, Echter Verlag, 2012, fve 513 l., 39,80 €.


Címkék: , , , ,

Szent Terézia Benedikta, Edith Stein neve ma már Magyarországon is jól ismert azoknak az úttörő vállalkozásoknak köszönhetően, amelyek főként a szentté avatáshoz kapcsolódva kívánták Edith Stein szellemiségét a magyarországi szellemi közegben elmélyíteni, másrészt itthon is megindult Stein életpályájának tágabb értelemben vett feltárása, amely nem csak a szűkebb tekintetben vett biográfiai igényeknek kíván eleget tenni, hanem Stein szellemi örökségét a 20. századi gondolkodói áramlatok közegébe helyezi. Legutoljára 2009-ben jelent meg a Sárkány Péter által szerkesztett, Szalay Mátyás által fordított Realista fenomenológia című kötet (Jel Kiadó), amely szemelvényeket tartalmaz Adolf Reinach, Edith Stein és Dietrich von Hildebrand munkáiból. A Sárkány Péter által szerkesztett kötet mellett nem lehet említés nélkül hagyni Puskely Mária történész biográfiai munkáit, Edith Stein. Európa társvédőszentje (2006), Akik hittek a szeretetben (1979), Akik a jobb részt választották (1978), a Széll Margit által készített fordítást Edith Stein A kereszt tudománya (1981) című munkájáról, Deschmann-Pálos Emese és Kormos József teljesítményeit a magyar Edith Stein kutatás terén. Tágabb értelemben pedig nem tekinthetünk el attól a gondolkodói tevékenységtől, amely a vallásfilozófiai gondolkodás tágabb terét Magyarországon létrehozta. Ezek nélkül a kezdeményező törekvések nélkül és az általuk kapott impulzusok hiányában én magam is nehezebben találtam volna rá az Edith Stein-kutatás jelenlegi áramlatára.

AlfieriFrancesco Alfieri[i] monográfiája különös vállalkozásnak tekinthető. A nemzetközi Edith Stein bibliográfia az Echter Kiadónál jelent meg, az Edith Stein-Jahrbuch sorozatszerkesztője, P. Ulrich Dobhan OCD szerkesztésében. Egy bibliográfia alapvető feladataként tartjuk számon, hogy az, az adott évjáratot bezáróan informálja az olvasót a tárgyra vonatkozó összes megjelenő dokumentumról, beleértve ebbe a bibliográfiát tárgyaló adott szerző munkáit, és a rá vonatkozó tanulmányokat, recenziókat, monográfiákat. Így a bibliográfia teljes képet fest egy kutatási terület kiindulópontjairól, irányairól és eredményeiről. A bibliográfia szerzőjének a feladata, hogy előre leszögezze a megjelenő gyűjtemény célját: legyen ez akár retrospektiv, azaz lezárt és összefoglaló bibliográfia, avagy rendszeresen és folyamatosan megjelenő, azaz kurrens. Prof. Alfieri ezt a műfaji lehatárolást sajátságos módon, szintén csak az általa adott címből és a felvezető szövegek utalásaiból következtethetően teszi meg, és ez a bibliográfia műfaji sajátosságát is kiemeli egyben. A cím, „Edith Stein recepciója” arra enged következtetni, hogy nem egy lezárt, kanonizálódási fázisokat meghaladó szakterületről van szó, hanem a mű a ma élő kutatási irányzatokat a maguk folyamatában kívánja megjeleníteni. Egy olyan folyamatot mutat be tehát a szerző, amely a kutatás irányát egy adott pillanatban ragadja meg, majd pedig ebből az egy pillanatból következtet a kutatási folyamat egészére.

A kötet egy előszóval, két ajánlással és egy bevezetővel indul. Sajátosságuk ezeknek a szövegeknek az, hogy mind a négy szöveg az Edith Stein-Archívum létrejöttét szorgalmazó és azt megalapító, mára már 90 éves elmúlt Maria Amata Neyer karmelita apácának ajánlja a kötetet. Ulrich Dobhan az előszavában visszaemlékezik az 1987-ben boldoggá avatott Edith Steinre, és az akkor priorin Maria Amata Neyerrel az ünnepre való közös készülődésre. Dobhan Atya meghatározása szerint Maria Amata Neyer szinte már „szinonimájává vált az archívumnak” (6)[ii] az által, ahogyan az Edith Stein-biográfia feltárását és az archívum létrehozását kezdeményezte. Az a számtalan, Maria Amata Neyertől származó biográfia, amely Edith Stein szakmai tevékenységét életrajzi monográfiába helyezve dokumentálja, filológiai kérdésekre ma is messzemenő felvilágosítást ad. Prof. Dr. Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz ajánló soraiban éppen azt a filológiai-hermeneutikai kérdést veti fel, amely a főszöveg és szövegkiadás közötti viszonyt megalkotja, és kiemeli Maria Amata Neyer irodalmi érzékenységét, amely képes ennek a viszonynak a pontos megalkotására. Azok az útmutatások, amelyeket Maria Amata Neyer a biográfiai tanulmányai alapján és szóbeli közléseiben nyújtott, a mai napig meghatározzák az Edith Stein-kutatás irányát: „Amata nővér a mai napig az ismeretek és emlékek tudásverme” (7), írja az Edith Stein összkiadás főszerkesztőnője. Az ő egyedülálló teljesítménye képezi tehát az Edith Stein kutatás gyökereit.

Az olasz professzorasszony, Angela Alles Bello ajánlása egy tanulmány keretein belül mutatja be a jelenlegi Edith Stein kutatást, amelynek fő irányvonalát a steini „keresztény filozófia” fogalmának vizsgálata teszi ki. A kérdésnek egyfelől olyan életrajzi háttere van, melynek alapján a kutatás Stein megtéréshorizontját rajzolná ki, másfelől a keresztény filozófia definíciója e szerző gondolkodói kibontakozásának legmeghatározóbb fogalma. A professzorasszony tanulmánya bemutatja, hogyan kapcsolódik össze egymással Edith Stein életművében a megtérés teológiai folyamata és az erre irányuló filozófiai megértés, amely a skolasztikus gondolkodásban találja meg a maga nyelvezetét. Ebből a kettős fejlődésből támadt az ötlet a keresztény filozófia módszertani bázisának megteremtésére. A filozófiai gondolkodás fordulópontjaként Angela Alles Bello Edith Stein 1929-es  Husserls Phänomenologie und die Philosophie des hl. Thomas von Aquin. Versuch einer Gegenüberstellung című tanulmányát jelöli meg[iii], amelyben Stein a két filozófus közösségét a philosophia perennis fogalmában rögzíti. Utóbbit „nem zárt rendszerként kell érteni, hanem a a hiteles filozofálás szellemeként, amely minden igaz filozófusban benne lakozik”(16).

Alfieri az általa írt bevezetőnek „Az »Edith Stein-kutatóközösség« elméleti és gyakorlati előfeltételei” címet adja. A „kutatóközösség” fogalma az Edith Stein-kutatásban azt az atmoszférát jelképezi, amely olyan közösségi mozgást fejez ki, amely a kutatási irányokon túl is egy célban foglalható össze: „Hogyha kiindulhatunk abból, hogy a közösség első és eredeti formája ahhoz vezet el bennünket, hogy »gondot« viseljünk »a különbségek figyelembe vétele« értelmében, amelyek minden fentebb elemzett dimenzióban fennállnak, akkor a közösségünket a többi individuum másságára is kiterjeszthetjük” (39). A közösségnek ebből az értelmezéséből kiindulva mutatja be Alfieri az Edith Stein kéziratok történetét és az archívum létrejöttét mint a jelenlegi kutatások eredetét. Edith Stein hagyatékát a filozófusnő 1942. augusztus 3-ai elhurcoltatását követően az echti karmelita őrizte meg, majd ezt követően Hermann van Breda vette magához, és az általa Leuvenben alapított Husserl Achívumban helyezte el. Szintén van Breda ösztönzésére jelentek meg Leuvenben az első Edith Stein-szövegkiadások, amelyeket összesen 16 kötet követett az Edith Stein Werke sorozatban. Edith Stein szentté avatásával összefüggésben realizálódott egy német Edith Stein-összkiadás terve, amelynek a kivitelezését Prof. Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz szorgalmazta.[iv] Az első kötet, a Die Frau (ESGA 13) 2000-ben jelent meg a Frankfurti Könyvvásárra. Ma összesen 27 kötetből áll az összkiadás – ehhez már hozzávehetjük a 2013 tavaszán megjelenő Beiträge zur Phänomenologie und Ontologiet (ESGA 9), a Stein harmincas években alkotott fenomenológiai munkáit tartalmazó kötetet –, amely ezzel az egész életművet átfogja. Az Edith Stein kutatás alappillérét képezik ezek a szövegek, a bibliográfia szerzőjének, Alfierinek a megfogalmazásában egyetlen „közösségi kontextust” alkotnak.

A bevezető szavakat követően a bibliográfia Edith Stein szakmai életrajzával folytatódik, amelyet az Edith Stein életében megjelent művek követnek, majd  pedig az Edith Stein Werke sorozat jelzi a bibliográfia kronologikus fejlődésének folyamatát. Az Edith Stein Werke kiadást szépen kiegészítik az olasz, francia, angol, lengyel, holland és spanyol nyelvre lefordított művek sora, majd az új Edith Stein Gesamtausgabe kiadás ad a fordítási hullámnak újabb lendületet.

A bibliográfiából jól nyomon követhető, hogy az Edith Stein filozófiai teljesítményére vonatkozó első érdemi reflexiók Stein Aquinói Szt. Tamás fordításait méltatják, amelyek 1931-ben kerültek nyilvánosság elé. A recenzensek közül szükséges megemlítenünk Erich Przywara, Martin Grabmann, Jan de Vries, és a göttingeni filozófus-körből is ismert Alexandre Koyré nevét. Az ESGA 23/24 Übersetzungen: Des Hl. Thomas von Aquino, Untersuchungen über die Wahrheit. Questiones disputatae de veritate 1-2. előszavában a kötet szerkesztői hangsúlyozzák, hogy Stein fordításának rezonanciáját a korabeli neotomista atmoszféra kettős feltétele adta: az Aquinói Tamás műveinek újrafordítására vonatkozó igény, és az a modern nyelvezet, amely e művek kérdésfeltevést újra a maguk frissességében mutatja be. Erich Przywara, az Edith Stein halálának tizedik évfordulójára írt méltatásában ismét kiemelte, hogy Edith Stein volt az, aki a harmincas évek vezető neoskolasztikusainak célkitűzéseit megvalósította, „Edith Stein volt az első, aki megvalósította azt, ami az Ehrle – Denifle – Bäumker – Grabmann kutatócsoport célkitűzése volt:  hogy a klasszikus skolasztika minden mélységét konfrontálja a mai szellemi élettel.“[v]

Már Edith Stein halálának évében, 1942-ben megjelent az amerikai Thought nevű folyóiratban két cikk, amely Stein filozófiáját és a sorsát ismertette, majd ezt követte 1947-ben a Philosophisches Jahrbuchban Lucy Gelber cikke és a Philosophy and Phenomenological Researchben van Breda „The Posthumus Manuscripts. Origin of Edith Stein, in Communications“ című írása. 1948-ban jelent meg Teresia Renata Posselttől, Stein novícia-idejének perjelnőjétől az első életrajzi írás: Edith Stein. Das Lebensbild einer Karmeliterin und Philosophin. Az ’50-es évektől kezdve pedig megjelentek az első recenziók és szaktanulmányok, főként Edith Stein A kereszt tudománya (ESGA 18) és a Véges és örök lét (ESGA 11/12) című munkákra vonatkozóan, és egyre újabb életrajzi monográfiák, például Stein egykori novíciatársa, Teresia Margarita Drügemöller (1953) műve mellett Hilda Graef Leben unter dem Kreuz. Eine Studie über Edith Stein (1954) című monográfiája ad újabb megvilágítást a karmelita filozófusnő élettörténetének.

A ’60-as évektől kezdve mind gyakoribbá válnak az amerikai szerzők monográfiái – különösen jelentős Mary Catharine Baseheart és Suzanne Batzdorf-Biberstein, Edith Stein unokahúgának munkája. Az életrajzi monográfiák mellett megjelennek az első komolyabb filozófiai megközelítések is. Legjelentősebbnek tekinthetőek az amerikai szerzők mellett Angela Alles Bello és Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz, valamint Waltraud Herbstrith OCD tanulmányai. Edith Stein boldoggá avatásának hatására tovább növekedett a munkásságáról és az életpályájáról alkotott tanulmányok száma, ekkor jelentette meg Maria Amata Neyer az Edith Stein. Ihr Leben in Dokumenten und Bildern című életrajzi gyűjteményt is (1987).[vi] A boldoggá avatáshoz kapcsolódóan rendezték meg Kölnben az első Edith Stein-szimpóziumot, amelyet idővel számos szimpózium és konferencia követett: 1991-en Rolduckban és Eichstättben, 2009 Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz szervezésében Drezdában tartottak szimpóziumot „Edith Stein, Emmanuel Levinas, Józef Tischner” címen. Az Edith Stein-kutatás kiszélesedésével, ma már világszerte tartanak Edith Stein-napot, kolloquiumot, szimpóziumot. Szintén 1991-ben jelent meg a Waltraud Herbstrith által szerkesztett Denken im Dialog. Zur Philosophie Edith Steins, amely kortárs visszaemlékezéseket, filozófiai megközelítéseket – többek között Jan Notától, Roman Ingardentől, Suzanne Betzdorftól – tartalmaz. 1993-ban egy újabb értékes monográfia jelent meg Andreas Uwe Müllertől, a Grundzüge der Religionsphilosophie von Edith Stein, amelyet témájában és filozófiai beállítottságában Beate Beckmann Phänomenologie des religiösen Erlebnisses (2003) című monográfiája követ. Mindkét monográfia a filozófusnő megtérési horizontjával állítja párhuzamba Stein filozófiai fejlődését. 1995-től az Echter Verlagnál Ulrich Dobhan szerkesztésében az Edith Stein Jahrbuch ad újabb teret az Edith Stein-kutatásnak. A ’90-es évektől kezdve mind nagyobb jelentőséget kap a személy filozófiájának témája, és az Edith Steinnel dialógust folytató kortárs filozófusnők: Hedwig Conrad-Martius, Gerda Walter, Simone Weil. A legújabb értékes publikáció a témában az Angela Alles Bello – Francesco Alfieri – M. Shahid által szerkesztett Edith Stein, Hedwig Conrad-Martius, Gerda Walter. Fenomenologia della persona, della vita e della comunità  (2011). A ’90-es évektől kezdve a személy kérdése ismét központi kérdéssé vált az Edith Stein-kutatásban. Az első úttörő monográfia Peter Schultztól származik, Edith Steins Theorie der Person (1994), amelyet Secretan Il problema della persona in Edith Stein (1996), Baseheart Person in the World. Introduction to the Philosophy of Edith Stein (1997) és Sawicki Body, Text, and Science. The Literacy of investigative Practices and the Phenomenology of Edith Stein (1997) követ.

Az Edith Stein-kutatás szép példája a Beate Beckmann – Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz szerkesztésében megjelent Edith Stein. Themen, Bezüge, Dokumente (2003). A tanulmányok széles skálán mutatják be az Edith Stein-kutatás különböző irányait az idealizmus-realizmus, neoskolasztika, misztika és a 20. századi német szellemtörténet viszonylatában. A fenomenológiai mozgalom és Edith Stein kapcsolatára irányuló érdeklődést Karl Schumann nyitotta meg első megközelítésben, a Husserliana sorozat szerkesztésében a Husserl-Chronic: Denk- und Lebensweg Edmund Husserls című munkájával. A 2000-es évek elején újra megerősödött Stein spiritualizmusára irányuló kutatás, amely szociális és pedagógiai kérdésekkel egészült ki. Jelentősnek tekinthető ebből az időből a Beckmann – Gerl-Falkovitz szerkesztésében megjelenő Die unbekannte Edith Stein: Phänomenologie und Sozialphilosophie (2006), és A. MacIntyre: Edith Stein. A Philosophical Prologue 1913–1922. Ezekkel a vizsgálódásokkal párhuzamosan, és főként a 2010-es évekre jellemzően megjelenik a kutatásban az individualitás és az interszubjektivitás problémájának a kibontása, és ezzel egy időben a létkérdésre irányuló reflexió a személy analízisén keresztül.[vii]

Különösen az elmúlt tíz évben mutat a kutatás a különböző témákban és az újabban csatlakozó kutatók által nagy bővülést, ahol ugyan minden egyes irány elszakad a többitől, gyökereiben mégis közös alaphoz tartozik. Azok az információk, amelyek olykor csak kézről-kézre járnak, nem maradnak meg egyszerű életrajzi adatokként, hanem az eleven kutatásba beépülve az újabb kutatások alapstruktúráiként szolgálnak. A Francesco Alfieri által összeállított Die Rezeption Edith Steins című bibliográfia nem egy lezárt kutatás szimbóluma, hanem olyan egészként tekinthető, amely teljességében folytonosan növekszik. A bibliográfia megjelenésének aktualitását hangsúlyozza Edith Stein halálának 2012-es évfordulója is. Ebből az alkalomból került megrendezésre 2012. október 3-án a kölni Egyházmegyei Levéltárban az a nemzetközi kollokvium, amely a már írásban rögzített gondolatokat a diszkusszió magasába emelhette.

JANI ANNA



[i] P. Dr. Francesco Alfieri 1976-ban született, doktori tézisét 2010-ben védte meg a pápai Lateráni Egyetemen La presenza di Duns Scoto nel pensiero di Edith Stein. La questione dell’individualità c. munkájával. 2012-től a Pontificia Universitas Lateranensis egyetem tanszékvezető professzora. Kutatásának fókuszpontját a 20. század filozófusnői alkotják, úgy mint Gerda Walter, Edith Stein, Hedwig Conrad-martius, Simone Weil. 2011-ben jelent meg Angela Alles Bello-val társszerkesztésben az Edith Stein – Hedwig Conrad-Martius – Gerda Walter. Fenomenologia della Persona, della Vita e della Comunità című monográfiája.

[ii] Az ismertetett kötet idézeteinek oldalszámát zárójelben közlöm.

[iii] Magyarul l. Sárkány Péter – Szalay Mátyás (szerk): Mi a fenomenológia? Edith Stein, Adolf Reinach, Dietrich von Hildebrand. Budapest, Jel Kiadó, 2009

[iv] V.ö. Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz: „Von der Werkausgabe zur Gesamtausgabe. Zur Entstehungsgeschichte der ESGA”. Edith Stein Jahrbuch 16 (2010), 15–18.

[v] Andreas Speer – Francesco Tomassi: „Bevezetés”. Edith Stein: Übersetzungen: Des Heiligen Thomas von Aquino Untersuchungen über die Wahrheit – Questiones disputatae de veritate 1. ESGA 23/24, Freiburg I. Br., Herder, 2008, IX-LXXXIX, itt: XXXV., lj. 85; Erich Przywara: „Edith Stein. Zu ihrem zehnten Todestag”. Uő: In und Gegen, Nürnberg, 1955, 63.

[vi] Vö. Philibert Secretan: „Introduction”. Uő: Edith Stein. Phénoménologie et Philosophie Chrétienne. Patris, Cerf, 1987; Karl-Heinz Lembeck: „Die Phänomenologie Husserls und Edith Steins”. Theologie und Philosophie 68 (1988), 182–202.

[vii] V.ö. ehhez Mette Lebech: Stein’s Phenomenology of Body. The Constitution of the Human Being between Description of Experience and Social Construction. Maynooth, NUI, 2009 és Christof Betschart: „’Kern der Person’. (Meta-) Phänomenologische Begründung der menschlichen Person nach Edith Steins Frühwerk“. Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz – René Kaufmann – Hans Rainer Sepp: Europa und seine Anderen. Emmanuel Levinas, Edith Stein, Józef Tischner. Dresden, Thelem, 2010, 61–72.

,

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: