Jegyzetek

„Aki a társadalomban a keresztény egymásmellettiség mellett akar kiállni, annak nyitottnak kell lennie azok iránt, akik bevándorlóként vagy menekültként jönnek hozzánk. Ezért kell elkötelezettnek lennünk a diszkrimináció mindenféle formájával szemben.”

„Vétekkel terhelten”

GERHARD SCHRÖDER egykori német kancellár prédikációja


Címkék: , , ,

 

Az 1998 és 2005 között német szövetségi kancellári tisztséget betöltő szociáldemokrata Gerhard Schröder a hannoveri evangélikus gyülekezet (http://marktkirche-hannover.de/) tagja. A vasárnapi igehirdetés évente kétszer ún. Bürgerpredigt formájában zajlik, vagyis nem lelkész tartja. Július 27-én a politikából visszavonult Schröder volt az ünnepi szónok. Prédikációjában először is leszögezi: nem könnyen szánta rá magát, hogy ilyen formában a közösség elé lépjen.

„Istenről és a hitemről voltaképpen nem szólok nyilvánosan, mert ez számomra nagyon is személyes ügy. Ma egy kis kivételt teszek. Igen, az egyház tagja vagyok. Nem, nem vagyok erős a hitben. Ami a hitet illeti, kétkedő és kereső vagyok. Ezt a kérdést nem zártam le – és valószínűleg soha nem is fogom lezárni. Ezért sem használtam kancellári eskütételemben,  1998-ban és 2002-ben az »Isten engem úgy segéljen« formulát. A keresztények között is vitatott, hogy ez az esküforma nem ütközik-e a hegyi beszéd mondanivalójával. Ott ugyanis azt mondja Jézus: »Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, sem a földre. Beszédetek legyen: igen, igen; nem,nem.«” (Vö. Mt. 5,34-37)

Paul Tillichre hivatkozva Schröder utal arra, hogy a kételkedés a hithez tartozik, valójában végességünk elfogadása. Ebben is megjelenik előttünk Isten képe. Ezzel együtt meggyőződésből tartozik az egyházhoz, hiszen jó dolog olyan közösséghez tartozni, amely meghatározott értékek alapján nyújt eligazítást, tájékozódást. A felvilágosodás humanista öröksége mellett éppen ezek az értékek szolgáltatnak alapot társsadalmunkban a békés egymás mellett élésre. Ugyanakkor sok millió ember az egyházhoz tartozó karitatív intézményekben teljesít pótolhatatlan szolgálatot.

„Mindezen túl rendkívüli tisztelettel vagyok azok iránt, akik a hitben keresik és találják meg tartásukat, akiknek erős az Istenbe vetett bizalmuk, ami nekem még hiányzik. De meg vagyok győződve arról, hogy ez az Istenbe vetett bizalom egzisztenciális élethelyzetekben nagyon nagy segítség.”

A volt kancellár prédikációjának bibliai alapját Izajástól vette. Ez a bibliai könyv köztudottan három részből tevődik össze: az első rész a Krisztus előtti nyolcadik század prófétájától származik. Izajás politikai prófétaként korholta korának visszás állapotait, az uralkodókat pedig felszólította, hogy térjenek meg. Mind az uralkodó, mind pedig a nép gőgjét ostorozta. A nép vénei és elöljárói szemére vetette: „amit a szegényektől elraboltatok, ott van házaitokban”. Jóllehet négy király tanácsadója volt, mégsem riadt vissza népszerűtlen véleményének és az abból fakadó követeléseknek a kimondásától. A választott bibliai hely azonban a könyv második részéből való (Iz 43,1–4). A deuteroizajási szöveg a babiloni fogság idején keletkezett, vagyis a Krisztus előtti hatodik században. Szókimondása nyomán joggal illesztették a könyv első részéhez:

„De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákob, a te formálód Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vizen kelsz át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Mert én vagyok az ÚR, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.”

Ez a nyelvezet erőteljes és egyértelmű. Olyan, amilyet a kancellár a mai politikában is elvárandónak tekint:

„… szeretnék néhány olyan szempontot megemlíteni, amelyek a szöveg nyomán a fejembe tódulnak, majd ezek kapcsán néhány mai vonatkozásra utalni. Az egyik verssorban ez áll: »Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!« Ez az »enyém vagy« először úgy hangik, mintha le akarna foglalni, rajtunk akarna uralkodni. De ha tovább olvassuk, akkor megtaláljuk azt a helyet, ahol ez áll: »Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek«. Ez számomra valamiféle gyengédséget, valami nagyon is családiasat jelent. Így gondolnak anyák és apák gyermekeikre. Az »enyém vagy« számomra azt jelenti, hogy »hozzám tartozol«. Az »enyém vagy« a közösséghez való odatartozást jelenti. És miként egy családban, ez az odatartozás minden egyes személyre vonatkozik, teljesen mindegy, hogy milyen. Ez pedig tájékozódási pontként szolgál társadalmunkban arra, hogyan bánjunk egymással. Aki a társadalomban a keresztény egymásmellettiség mellett akar kiállni, annak nyitottnak kell lennie azok iránt, akik bevándorlóként vagy menekültként jönnek hozzánk. Ezért kell elkötelezettnek lennünk a diszkrimináció mindenféle formájával szemben. Politikusként  a társadalompolitikában fontos előfeltétel volt számomra, hogy senkit sem zárhatunk ki. Mindenki beletartozik, függetlenül attól, milyen bevétele, származása, bőrszíne vagy szexuális beállítódása van. … Kancellárságom idején például a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésével a homoszexuálisok számára egy házassághoz hasonló intézményesítést hoztunk létre. A Németországi Evangélikus Egyház akkor ezt az utat az  »Erősíteni a megbízhatóságot és a felelősséget« című, az azonos neműek közti életközösségekre vonatkozó állásfoglalásával kísérte. Egy évizeddel ezelőtt ez fontos társadalmi lépés volt. Ma azonban továbbiaknak kell követnie, mivel társadalmunkban – az olyan intézményekben is mint az egyház – még messze nem jutottunk túl a diszkrimináción. Továbbra is létezik.”

A „Ne félj … az enyém vagy!” izajási felszólítását Schröder a mai korra alkalmazza:

„A társadalmi korlátok lebontása valamennyiünk feladata kell, hogy legyen. Legalábbis segítenünk kell abban, hogy a hátrányos helyezetű emberek túljuthassanak ezeken a korlátokon és felemelkedhessenek. Ebben pedig döntő szerepe van a képzésnek. Jómagam nagyon szerény körülmények közül származom. Ma azt mondanánk: »képzés-idegen rétegből«. Akkor megragadtam és kihasználtam a társadalom által felkínált lehetőséget. Ez a második képzési út volt, amely számomra lehetővé tette, hogy leérettségizhettem és egyetemen tanulhattam. Az ötvenes és hatvanas évek társadalmának, amelynek soraiban a második világháború réseket ütött, azok számára is meg kellett nyitni a lehetőséget, akik számára ez az ajtó a tudás és ezzel a hatalom felé addig zárva maradt. Nagy hálával mondom ezt, de egyúttal aggódva is. Hiszen a társadalmi korlátokon való túllépés lehetősége ma nincs meg abban a mértékben, ahogyan ez akkoriban megvolt. És ezen változtatni kell. Hogy Németországban nagyobb esélyegyenlőség legyen, ahhoz arra van szükség, hogy a képzési szituáció javítása a jövő központi politikai feladata legyen.”

Schröder szerint Izajás üzenete számunkra az, hogy a társadalmi viszonyok nem megváltoztathatlanok. A babiloni fogság idején a próféta a vezető réteget bátorította. Közülük sokan megelégedtek helyzetükkel a fogságban. Lassanként azonban változtak a politikai viszonyok és reális lehetőségnek tűnt a hazatérés. (Másod)-Izajás bátorította a népet: megváltozhat a helyzet, hazatérhetnek Jeruzsálembe. A szabadság és a fennálló viszonyok elleni lázadás szavai ezek. Persze ezek a szavak arra is utalnak, hogy az út nehéz és fárasztó, de az ígéret sem marad el: „Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” Schröder kétfelől értelmezi ezt:

„Egyik oldalról határozott ígéret, amelyet Isten ad. A másik oldalon pedig azokra a veszélyekre utal, amelyek a változtatással együtt járnak. És ezen a ponton igenis léteznek analógiák a mai kor politikájával. Arról van ugyanis szó, hogy politikusként valamely kényelmetlen politikai döntéssel összefüggésben az ember a választóknak valami jövőbeli pozitívumot helyez kilátásba. Gyakran olyan javaslatokról van szó, amelyek során politikusként valamely társadalmi csoportnak fájdalmat kell okozni, mert bizonyos előjogokat meg kell szüntetni vagy fájdalmas reformokat kell keresztülvinni. Olyan reformokat, amelyeknek a sikere azonban csak évekkel később mutaatkozik meg. A politikusnak tehát teljes meggyőződéssel kell lenni a politikai célokat illetően, késznek kell lennie arra, hogy »a tűzön is keresztülmenjen« és közben ne égjen meg. … Legalábbis fel kell vállalnia azt a kockázatot, hogy nem választják újra, ha az az ország érdekében meggyőződéssel döntött, még akkor is, ha döntése nem népszerű. Tudom, miről beszélek.”

Schröder Erhard Epplert idézi, aki szerint a politika azon a határon mozog, amelyet az emberek még elviselhetnek a nélkül, hogy lelkük ennek kárát vallaná.

„Hozzátehetem: ezt a határt időnként átlépjük, vagy át kell lépnünk. Lelkem a politikai életben kárt szenvedett. Nem abban, ami a személyes sorsomat illeti, hanem azért, mert más emberek sorsa és élete volt a kezemben. Az Agenda 2010 elfogadtatása politikailag nehéz döntés volt, de morálisan egyáltalán nem volt az. Az iraki háborúra adott nemleges válasz a transzatlanti szövetség szempontjából politikailag kényes volt, de egyáltalán nem jelentett számomra nehezen vállalható döntést. A felelősen cselekvő politikus számára azok a döntések igazán súlyosak, amelyeknek az emberek életéhez és halálához van köze. Politikai életem legnehezebb döntései voltak a szövetségi erőknek a koszovói és az afganisztáni harcokban való részvételéről való döntések. Hogy vétkeztem-e? Igen, természetesen. Emberek haltak meg, emberek sérültek. De az ilyen helyzetben világossá válik előttünk az is, hogy az, aki nem cselekszik, szintén vétkezik. Lehetséges, hogy a tétlenség még nagyobb vétek lenne, az ugyanis a szorongatott helyzetben lévő embereknek való elmulasztott segítségnyújtás vétkét vonná maga után. A vétekkel terhelt döntésnek ebben a feszültségi terében a lélek kárt szenved – sőt kárt kell szenvednie.”

2017-ben lesz a reformáció 500 éves. Az akkorra tervezett Luther-év kapcsán egyházhoz ás a hithez való kapcsolatát egy idézet segítségével igyekszik záró gondolataiban megvilágítani a kancellár:

„»Egy keresztény ember minden dolog fölötti szabad úr és senkinek sincs alávetve. Egy keresztény ember minden dolgok alárendelt szolgája és mindenki alattvalója.« Szabadnak érzem magam, hogy azt tegyem, amit az életemben helyesnek tartok. Másrészt pedig kötelezettséget is érzek embertársaim, a társadalom, de mindenek előtt gyermekeim iránt – és megpróbálom ezt megélni.”

(Balogh Vilmos Szilárd összefoglalója)


 Gerhard Schröder (sz. 1944) szegény körülmények között nevelkedett. Apja 1944 októberében Kolozsvár mellett esett el. Kemény munkával esti iskolában szerzett érettségit, majd lett a göttingeni egyetem elvégzése után ügyvéd. 1963-tól a szociáldemokraták között találjuk: a Bundestag tagja (1980–86), majd az alsószászországi parlamentben az ellenzéket vezeti 1990-ig, amikor a tartomány miniszterelnöke lesz egészen kancellárrá választásáig. Kormányzása idején dolgozzák ki az Agenda 2010 elnevezésű reformprogramot, amelyet közvetlen utóda, a kereszténydemokrata Angela Merkel így méltatott: „Személyesen is szeretnék Schröder kancellárnak köszönetet mondani azért, hogy az Agenda 2010-zel bátran és eltökéletlen feltárt egy ajtót, ajtót a reformokra, valamint azért, hogy az ellenállásokkal szemben az Agendát megvalósította.”[1] Idei áprilisi ünneplését Vlagyimir Putyinnal sokan az ukrajnai válság miatt erősen kritizálták, míg maga azzal védekezett, hogy így tud befolyást gyakorolni az orosz elnökre és így érheti el a túszul ejtett EBESZ megfigyelők szabadon bocsátását.


[1]Vö. http://dip21.bundestag.de/dip21/btp/16/16004.pdf 78.o.

 

 

  ,

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: