„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”
Akik a sajátjuknál gazdagabb országok kapuin kopognak, azok szolidaritásra szólítják fel az ott lakókat. Végeredményben nem ők segítik-e ezeket az országokat abban, hogy új lendületre találjanak?
„Írásod rengeteget jelent számomra: a legjelentősebb 20. századi filozófusok egyike vagy, személyesen élted át és ültetted át fogalmi nyelvre a század tragikus tapasztalatait.”
„Az önkép általában pozitív, míg a másokról alkotott kép sok esetben mint ellenségkép jelenik meg.” (Pfitzner Rudolf)
Az egyházon belüli polarizálódás következményeként a párkapcsolattal, a szexualitással, a házassággal, a családtervezéssel és a születésszabályozással kapcsolatos egyházi szóhasználatban a lelkiismeret feltűnő módon háttérbe került. Elveszítette törvényes helyét, amelyet az egészséges erkölcsteológiai reflexióban betöltött.
„Az elnyomorodáshoz vezető feltételeket meg kell szüntetni. Különben a katolikus hit olcsó vigasz marad.” (Ferenc pápa)
[A német püspöki kar] a mértéktartás, hatékonyság hangsúlyozása mellett a megújuló energiák kiépítését ajánlja. Külön részt szentel az atomenergia értékelésekor figyelembe veendő etikai kritériumoknak. Végezetül nem feledkezik meg azokról a területekről sem, amelyeken az egyházi felelősség kimutatható (pl. takarékosság az egyházi intézményhálózatban).
„…mitől tekinthető valaki egy keresztény közösség tagjának? Hogy látogatja a templomát? Vagy hogy azonosul az elveivel, támogatja a krisztusi tanítás szellemében folytatott tevékenységét, például a szegények segítését, a rászorulók oktatását, a betegek ápolását?”
Évtizedek óta ő a hajléktalanok, rászorulók, nyomorultak egyik legbiztosabb támasza, épp elég csoda az, hogy fedél nélkül szűkölködők ezreinek nyújtott szerény szállást, ételt, ruhát, orvosi ellátást – állami támogatás nélkül. Mert aki a legszükségesebb munkát végzi, aki az elesetteket támogatja, annak nem jár segítség az államtól, csak gáncs. Rágalmazni is próbálták már, de gyémántból van ez az ember, lepattan róla minden fegyver, ármány, hazugság. Az élete nyitott könyv – és érdemes is beleolvasni. Mert oda vagyon írva, mi is az ő bűne, amiért most lakol.
Némelyek megkísérelhetik helyreállítani azt a vallást, amely a múltban a hagyomány átadásával terjedt, és amelyet talán még olyan környezetben ismertek meg, ahol megmaradt és menedékre lelt a szekularizáció elől. De ellenőrizniük kellene, hogy vágyukat maga a hit sugallja-e, vagy mindenekelőtt a hagyomány bármely formájához való kötődés és általában a modernitással szemben tanúsított ellenséges magatartásuk.
„Aki végiglapozza az évente négyszer megjelenő folyóirat számait, kirajzolódik előtte az elmúlt csaknem fél évszázad története: azok a szellemi áramlatok, amelyek ezt az időszakot meghatározták. Lehetetlen e néhány sorban átfogó képet adni arról a tágas horizontról, amelyet a lap az olvasói elé tárt.”
Nincs visszajelzés.