A konstantini kor csodálatos vívmányát adta nekünk egyfajta „keresztény világnak”. De a keresztény világ nem az egyház: ez a megkülönböztetés bizonyára nehezen alkalmazható doktrinális és intézményi területen, mégis sürgősen meg kell tenni egy olyan világban, amelynek emberi dimenziói minden oldalról túlmutatnak a Nyugat határain, és amelynek történelme határozottan kivezet bennünket a konstantini kereszténységből.
A vallás újrafogalmazása, identitárius védekezés, populista kísértés… Olivier Roy azt vizsgálja, ami az iszlámmal kapcsolatos vitákban kimondatlan maradt: mi a vallás és a kereszténység helye szekularizálódott társadalmainkban?
2021. április 6-án 93 évesen eltávozott közülünk Hans Küng katolikus pap, tübingeni egyetemi tanár, a katolikus teológia II. Vatikáni Zsinat utáni megújulásának egyik legkiválóbb és minden bizonnyal legismertebb képviselője.
Jézus Istenből, Isten radikálisan felfogott élettelisége felől magyarázza az életet. És a feltámadást nem apokaliptikus módon fogja fel: a feltámadásba vetett reménye teljes egészében abba az összefüggésbe illeszkedik, amelyet őseredeti tapasztalata és üzenete hív létre, és amelyben az élőként jelenvaló Isten már most arra törekszik, hogy jóságával, amely mindenkihez elér, áthassa az emberek életét (miként a kovász a lisztet, a só az ételt, a fény a sötétséget), s hogy vétkükben és halálukban se hagyja elveszni, hanem óvja és megtartsa őket.
„A bűn a legnehezebben definiálható teológiai és erkölcsi fogalmak egyike, ezért az utolsók között kellene felhasználni emberek és emberi együttélési formák címkézésére. Személyeket minősítő általános kategóriának pedig végképp nem nem alkalmas.”
A tanítóhivatal saját tekintélyét ássa alá, ha – miként a szóban forgó dokumentumban – figyelmen kívül hagy és nem sajátít el tudományos érveket.
Hálás vagyok a Hittani Kongregációnak: akarata ellenére prófétai módon rányithatja szemünket a mai egyház küldetésére.
„A mai értelmezésnek – ha nem akarja maga is átörökíteni a hagyományos keresztény zsidóellenségességet – reflektálnia kell arra a különbségre, amely saját helyzetét elválasztja az újszövetségi iratok keletkezési körülményeitől, és figyelembe kell vennie az iratok hatástörténetét.”
„Úgy vélem, ha nem is törvényszerűséggel, de valami állandóval van dolgunk: ahol Rómához fellebbeznek, ott a kisebbség diadalt arat, az egyház pedig egy helyben topog.”
Annak legfőbb okát, hogy az univerzalista vallások miért törvényesítik és ösztönzik oly sok esetben az erőszakot, nem az igaz és hamis vallás minden univerzalista vallásra jellemző megkülönböztetésében vagy a vallások állítólagos irracionalitásában kell keresnünk, hanem a vallások és a politikai hatalom összefonódásában.
„Hogyan lehetséges az isteni Szó univerzalitását partikulárisan érvényesíteni? Miképpen nem fordul az Igazság egyetlensége szellemi diktatúrába? A parancsolat, a mindenkire egyformán érvényes, hogyan válhat kinek-kinek sajátjává?”
Nincs visszajelzés.