Nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa számára a teológia problémája nem annyira az egyházi hivatal ellenőrzésére bízott igazhitűség – a hiányos ortodoxia római felhánytorgatását némiképp ironikusan „figyelemre méltónak” nevezi –, hanem inkább „az Isten népének szituációjától és nyelvétől való eltávolodás”.
Évtizedek óta ő a hajléktalanok, rászorulók, nyomorultak egyik legbiztosabb támasza, épp elég csoda az, hogy fedél nélkül szűkölködők ezreinek nyújtott szerény szállást, ételt, ruhát, orvosi ellátást – állami támogatás nélkül. Mert aki a legszükségesebb munkát végzi, aki az elesetteket támogatja, annak nem jár segítség az államtól, csak gáncs. Rágalmazni is próbálták már, de gyémántból van ez az ember, lepattan róla minden fegyver, ármány, hazugság. Az élete nyitott könyv – és érdemes is beleolvasni. Mert oda vagyon írva, mi is az ő bűne, amiért most lakol.
A fundamentalista felfogásban a tradicionalista gesztus uralmi igénnyel kapcsolódik össze: hatalmat kell gyakorolni vallási eszközökkel a versengő vallási vagy világnézeti értelmezések hamisként vagy illegitimként való elutasítása érdekében. Ez az igény (annak a vallási közösségnek a tekintetében is, amelyhez az adott fundamentalista csoportosulás tartozik, vagy amellyel kapcsolatban áll) politikai igény.
… egyházi státusukat a kormányzat a mai napig annak ellenére sem állította helyre, hogy elvételének alkotmányellenességét 2013-ban az Alkotmánybíróság megállapította. A parlament ehelyett egyrészt módosította az alaptörvényt, másrészt tovább szigorította az egyházi jogállás megszerzésének feltételeit. (hvg.hu 2013. szeptember 18.)
Kamarás másfél száz egyházi személyt és „világi” keresztény értelmiségit kérdezett meg arról, mi a véleménye az új rendszerről: nagy részük annak ellenére sem támogatja, hogy többségük jobboldali nézeteket vall.
A közösség [és a keresztény hit] „a hajléktalanokban és általában a szegényekben nem társadalmi, közrendi vagy közegészségügyi problémát látja, hanem »embertársuk, testvérük, Jézus legkisebb testvéreinek, sőt, magának Jézusnak az arcát pillantják meg bennük«.”
„…sem a hagyomány, sem pedig ezek a vallási struktúrák nem szerves részei a hit lényegének és nem csak megtűrik, hanem megkövetelik azokat az alternatívákat, amelyek szerint hitünknek alapélményét a modern világ mentalitásával és nyelvezetével kifejezésre lehet juttatni. Vagyis ahogy az első századokban a hellén világ társadalmi rendjéhez igazodott az egyház szerkezete, ahogy akkor átvették ennek nyelvezetét, úgy a jövő közösségeinek merészen meg kell kockáztatni egy olyan szervezetet és olyan nyelvet, amely ma is Jézus Krisztus Istenéhez vezet.” (Vass György SJ)
Az Ostpolitik megindítása (…) vatikáni részről csupán a legkevésbé rossz megoldásnak látszott egy olyan pillanatban, amikor a kelet-közép-európai egyházi intézmények puszta fennmaradása is veszélybe került. A hagyományosan katolikus többségű, mégis többvallású és gyorsan szekularizálódó Magyarország egy modellértékű egyeztetési sorozat alkalmasabb terepének bizonyult, mint a szomszédos Csehszlovákia vagy Lengyelország.
A 82 éves Eco az élénk légiforgalomra tekintettel „semmi különöset” nem lát abban, hogy először érkezett pápa a tengeren túlról, ugyanakkor elismeri, hogy az első latin-amerikai pápa megválasztása az egyház „Európa-központúságának” végét jelzi.
A kereszténység aránylag korán felismerte, hogy Jézus kora, bőrszíne, illetve körülmetélése csupán történelmi körülmény, és mint ilyen az isteni képmásnak nem lényeges alkotórésze. Azzal az elképzeléssel viszont már nehezebben tudtak megbirkózni, mely szerint e tekintetben a nem lényegesebb eltérés, mint az életkor, tehát a nők tökéletlenebbül felelnek meg az isteni képmásnak, mint a férfiak.
A Jézus Krisztus életformájához igazodó keresztény felismeri, hogy sem a vallás, sem a meditáció, hanem csakis a felebarát és az ellenség szeretete jelenti Krisztus követését. Mindenki, aki akarja, bátran folyamodhat a valláshoz és a meditációhoz, ha segítenek neki, hogy szabad, szuverén és szolidáris életet éljen.
2 hozzászólás